Bejelentkezés

Logó

Adja meg e-mail címét és jelszavát!


Mégse

Jelszó megváltoztatása

Bejelentkezési segédlet

Kérjük, itt adja meg e-mail címét, hogy el tudjuk küldeni a szükséges linket, mellyel jelszava megadása nélkül, rögtön bejelentkezhet weboldalunkra!



Mégse

Kereső

 Dokumentumok közt nem keres!


Bemutatkozás
About us


Profilom

Profil szerkesztése Jelszó módosítása

Kijelentkezés

Intézményünk alapító igazgatója

Életút az iskoláktól az ISKOLÁIG.

Dr. Nagy B. József (1941-2009) a Xántus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskola alapító igazgatója volt és az országban számos középiskolának pedagógiai, szakmai támogatója, szaktanácsadója, illetve a zánkai Egry József Középiskola, Szakiskola és Kollégium alapításának részese.

Életét a nevelőmunkának szentelte. Fáradhatatlan tanár, örök segítő, rendíthetetlen alkotó volt. Életét az iskolával élte, mindig minden helyzetben ismeretet adott át. Kiváló ismerője volt a történelemtudománynak és a művelődéstörténetnek, ezen tudományokat magas szinten ültette át a pedagógiába. Számos történelmi, művelődéstörténeti és szakmai tankönyvnek lektora, társszerzője. Az idegenforgalmi és turisztikai középiskolai oktatás megálmodója, majd a képzés elméletének a tantervektől az óratervekig megvalósítója volt. Az elmélet gyakorlati igazolására létrehozta a Xántus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskolát, illetve az említett zánkai iskolát. Itt a diákok a gyakorlat helyszínén tanulnak és alkalmazzák az elméletet a mindennapi életükben.

Dr. Nagy B. József 1941 január 11-én Cegléden született. Tanulmányait is itt kezdte, majd édesapja súlyos balesete után Kőszegen, a MÁV Nevelőotthonban folytatta, örök élményt jelentett számára az itt eltöltött időszak. A felnőtt korára is példaadó középiskolás éveit Szegeden a Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban töltötte. Itt érettségizett. Kitűnő tanulmányi eredményei és tanárai ösztönzése alapján természetes volt számára, hogy a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezzen magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát (1964). Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán filozófia szakon (oktatói oklevéllel) egészítette ki diplomáját. Az iskolai évek élményei, emlékei kísérték életét, a sport és a tanulás csodálatos szép időszak volt, vallotta többször, beszélgetések során. A diáktársakhoz és jónéhány tanárához is baráti kapcsolat fűzte, szeretettel idézte fel a diákélet mindennapjait; diákjaihoz - a családi életében fiaihoz való viszonyában - az ifjúkori élmények példaként idéződtek fel.

Fiaihoz fűződő kapcsolata legendás volt. A megszólítás részükről csak egyszerűen, Papám. Csodálatos éveket tölthettek együtt, bár igen rövidnek bizonyult a neki megadatott 68-ból. Szigorú, de baráti bánásmódban volt részük gyermekeinek. A boldoguláshoz feltétlenül fontos végzettség megszerzésében a sarkukban volt, intelmei kötelességről, fegyelemről, felelősségről szóltak, így vált Ő sokkal többé, mint Apa. Egy meghitt beszélgetés után átszakadt a gát, mely olyan magas tud lenni szülő és gyermek között, a fiúk számára elfogadottá vált minden alapvetés, amely a tanulás és az élet terén hangzott el, Barátként tekintettek Édesapjukra. Az eredményekre, melyet fiai vívtak ki, igen büszke volt, sokszor a dicséret helyett újabb kihívásokra biztatott; és lett is eredmény, hiszen tetteivel, egyéniségével példaként állt elől. A megszerzett diplomák és a bizonyított fiúi életutak megnyugvást, büszkeséget és igen nagy boldogságot jelentettek számára.

Számos barátot szeretett és tisztelt, barátaivá lettek volt iskolatársai, kiknek sorsa nem volt közömbös számára. Örömmel találkozott velük, jó volt feleleveníteni a diákélet csínytevéseit és az eredményeket is. Munkája területéről is számos barátot szerzett, rendszeresen tudományos diskurzust folytatva velük.

Szerette az embereket, ismerőseit meleg szívvel szólította meg, érdekelte ki mit csinál. Kereste a közös témát beszélgetései során, szívesen hallgatta a számára új életkörülmények között élő embereket, gyorsan feloldódott, az új információkat elraktározta és alkalmanként a gyakorlatban is felhasználta.

Szakmai tevékenységét már utolsó éves egyetemi hallgatóként megkezdte, az1963/64-es tanévben helyettesítő tanárként tanított a Szegedi Gutenberg Téri Általános Iskolában. Első munkaviszonya 1964-ben a szobi gimnáziumban volt, középiskolai tanárként és az irodalmi színpad vezetőjeként számos diáknak mutatott életre szóló példát. Munkáját az 1968/69-es tanévben Szolnokon folytatta. Innen kezdődik igazán pályájának felfelé ívelése. Felfigyeltek tehetségére, feladatul kapta a Szolnok megyei gimnáziumok és szakközépiskolák tartalmi munkájának segítését, az átfogó ellenőrzések koordinálását a Szolnok megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának főelőadójaként.

Különböző megyei kiadványokban jelentek meg módszertani írásai, és önállóan a „Szolnok megye művelődési helyzete” című munka (Szolnok, 1972). Igen kiváló, felkészült előadó volt; előadásaiban rendszeresen adott útmutatást véleményének közreadásával, sokszor a hivatalos irányvonaltól eltérő módon.

„Szerettem a középiskolai korosztályt” vallja, de engedett a csábításnak és az oktatásirányításba került, tanulmányi felügyelőként, tudományos munkatársként, oktatáspolitikával foglalkozott (1979-1989). Részt vett a középfokú oktatás (gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző és szakiskola) irányításában a szervezeti és tartalmi kérdések összefüggő feladatainak megoldásában. Munkatárs volt az oktatásfejlesztési koncepciók kidolgozásában. Ezek a következők voltak:

  • az oktatás távlati fejlesztése (1979-1981)
  • a technikus képzés „bevezetése”, megújítása, (1981-1984)
  • a közoktatás fejlesztési kormányprogram kidolgozása (1982-1984)
  • a középfokú szakképzés felülvizsgálata, a szakképzési alap módosítása (1986-1988).

A munkahelyi feladatok mellett foglalkozott a magyar szakképzés történetével. A levéltári anyagok beható tanulmányozásával elemezte és értékelte az 1956-1988 közötti időszak szakképzésének alakulását. A téma kidolgozása volt alapja doktori dolgozatának, melynek címe: „Szakképzés 1956-1988 közötti története”, elfogadott, kiadás előtti kézirat.

A tanítást nem hagyta el főiskolai adjunktusként oktatott, egyetemi előkészítőket, illetve a Művelődési Minisztérium és a szakmai irányítást gyakorló szakminisztériumok által szervezett igazgatói és tanári továbbképzéseket vezetett.

1988-ban önálló iskolai koncepció kidolgozására vállalkozik: a magyar középiskolai idegenforgalmi képzés megszervezése osztrák, svájci és francia példák mintájára. Az elmélet gyakorlati igazolására 1989/90-ben létrehozza a Xántus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskolát Budapesten.

Az elmélet és a gyakorlat egybekelésének történetét a Dr. Nagy B. József: Tíz év története; (Xántus János Középiskola 10. Jubileumi Évkönyv, 2000.) című kötetben így írta meg:

„Azzal a céllal fogtam tollat, hogy úgy írjam meg, ahogyan volt, ahogyan megtörtént. Máris megálltam. Egy rövid vallomással kezdem: elfogult vagyok. Szeretem ezt az Iskolát. Nézzék el tehát, ha a tárgyilagos, a dokumentumok hitelességével alátámasztott történetet olykor felváltja az elbeszélés, és helyt kap az Iskola Alapítójának szubjektív véleménye is. Mentségemre csak a tíz évet hozom fel. Az Iskola életében ez nagyon rövid időszak, az én életemben azonban jelentős szakasz, amely szinte minden mozzanatával kötődik közös munkáinkhoz, küzdelmeinkhez és örömeinkhez: az Iskolánkhoz.”

1986-ban találkozik az Országos Idegenforgalmi Tanács előterjesztésében: a szakképzés hiányosságával, a szakmai képzéséből hiányzik az idegenforgalmi képzés az iskolarendszer középfokán. Megszületik a gondolat: lehetőség egy jó idegenforgalmi középiskola létrehozására.

A korábban tanulmányozott külföldi (osztrák, svájci, francia) iskolák látvány mögötti tartalmait, a tanterveket, az óraterveket magát a turisztikai képzés koncepcióját veszi alapul a magyar középiskolai idegenforgalmi oktatás megteremtése érdekében. Különböző óratervi variációk készültek. Lassan kialakult egy két tanítási nyelvű idegenforgalmi középiskola koncepciója. Ekkor még csak az íróasztalnak vagy, ahogy a barátok emlegették, az aktatáskának készültek a tervek. Valójában amerre ment vitte magával a tervdokumentációt és előadta minden lehetséges fórumon, de baráti beszélgetések alkalmával is téma volt a középfokú idegenforgalmi és turisztikai képzés. A cél eléréséhez fáradságot nem ismerve, esetleges érdektelenséget figyelmen kívül hagyva, helyt kellett állni.

A megvalósításhoz, illetve a képzés helyének kialakításához két esemény kapcsolódik. Az egyik az Óbudai Zichy Kastély átalakítása szállodává, ahol helyet kaphatna az iskola is. A másik Budapest – Bécs Világkiállítás, ahol szükséges a szakember-ellátottság. Tehát az iskolai koncepció egy kis időre kikerült az aktatáskából és a Művelődési Minisztérium jóváhagyta, mint kísérleti jellegű idegenforgalmi középiskolai oktatást, a leírt szakmai indokok alapján és a felvázolt pedagógiai és képzési program szerint. A Budapest-Bécs Világkiállítás körüli vélemények folyamatosan változtak. A bizonytalan helyzetben az iskolai tervek átmenetileg visszabújtak a táskába.

Az elvi engedélyt követően kijelölték a képzési helyet, Budapest Főváros Tanácsa V.B. Művelődési és Sport Főosztálya 1990. április 27-én javaslatot tett egy új intézmény létesítésére. Az intézmény, vagyis az Iskola helyét a Zenta utcai ingatlan több mint egy hektáron elterülő létesítményében jelölték ki. Az 1990/91. évi tanévtől három idegenforgalmi, (ebből két osztály érettségizettek részére); az 1991/92. évi tanévtől pedig három idegenforgalmi, egy nemzetközi titkárnő képző és egy táncművészeti osztály indítását engedélyezték. A szakmailag érintett minisztériumok egyezően nyilatkoztak az idegenforgalmi és turisztikai szakemberképzés szükségességéről. A kitartó munka eredményeként Dr. Nagy B. József megbízást kapott az intézmény üzembe helyezéséhez szükséges szervezési, előkészítési munkálatok lebonyolításához 1990. május 7-ével.

A képzési koncepció megvalósításához tehát papíron biztosították a feltételeket, a valóság azonban ennél bonyolultabb volt, iskolát kellett alapítani.

Elképzelése az volt, hogy igazi elit iskolát szeretne, eminens diákokkal. Minden tette ennek érdekében történt. Az engedély adott volt, tehát az Alapító Okirat igazgatási és gazdasági önállósággal rendelkező középiskola létrehozását igazolta. A gyakorlat azonban ennél jóval árnyaltabb és bonyolultabb volt. A kérdések, a megoldandó feladatok halmozódtak a gyorsan változó időszakban. A tanulók folyamatosan érkeztek az Iskolába, tantermet, felszerelést kellett biztosítani a tanításhoz. Megérkeztek a tanárok is, akik közül sokan hűséges kollégák lettek, segítették abban, hogy az iskola hatékonyan tudjon alkalmazkodni a folyamatos külső változásokhoz. A kezdeti nehézségek csak fokozódtak, a helyszín, az oktatási koncepció szinte évenként változott valamilyen formában. A megoldásra váró gazdasági feladatok sokszor megoldhatatlannak tűntek első látásra. A gazdasági feltételek megteremtéséhez alapítvány létrehozása volt szükséges. Ennek megteremtése szinte napok alatt megtörtént, csak a támogatókat kellett megnyerni. Végül minden sikerült. A tartalmi munka folyt tovább, az idegenforgalmi technikusi tagozaton, illetve a két tanítási nyelvű idegenforgalmi középiskolában. A képzési program alapján elkészültek az ötéves képzési idejű két tanítási nyelvű idegenforgalmi szak közismereti és szakmai kísérleti tantervei. A továbblépéshez, az 1991/92. évi tanévhez elkészült a 3 éves szakács és felszolgáló, ún. kétszakmás szakmunkásképző dokumentációja. Így már a vállat feladatok az Iskola részéről teljesültek, önálló munkával készültek el a tantárgyak tantervei és a szükséges segédanyagok. Növekedett az iskola létszáma. Ezzel együtt mindinkább égető kérdésként vetődött fel a helyhiány. A megoldás az albérleti oktatásban volt. Az 1998/99-es tanévig magas szintű szervezőmunkára volt szükség az oktatás helyigényének folyamatos biztosításához. A tantervi követelmények, célkitűzések teljesülését bizonyították a megmérettetéseken, tanulmányi versenyeken elért kiváló eredmények.

Dr. Nagy B. József munkásságának pedagógiai és szakmai téren megmutatkozó hatásaként az idegenforgalmi szakképzés országos viszonylatban elterjedt. Egymás után jelentek meg az új oktatási intézmények, kivétel nélkül az Ő szakmai iránymutatása és felügyelete mellett. Ennek egyik példája, hogy az 1991/92. tanévben bővül az intézmény - ahogy nevezték: az „anyaiskola” - számos kihelyezett tagozattal:

  • Zánkán, a volt Úttörővárosban ma is eredményesen működik a Középiskola, és a Szakács – felszolgáló Szakiskola és Kollégium.
  • Székesfehérváron az ún. érettségi utáni idegenforgalmi tagozathoz csatlakozott a Comenius Bt., mely 1991-1993-ig működött. Ezt követően ebből az oktatási centrumból fejlődött ki a Kodolányi Alapítványi Főiskola.

A kihelyezett tagozatok idővel önállóvá váltak. Ma is az „anyaiskola” két tannyelvű programjának megfelelően folyik az oktatás:

  • Szolnok, Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola (1993-1998) kihelyezett tagozat,
  • Eger, Közgazdasági Szakközépiskola (1993-2000) Idegenforgalmi technikusi kihelyezett tagozat,
  • Békéscsaba, Széchenyi István Középiskola (1994-1996), önálló iskolaként: Eötvös József Alapítványi Iskola,
  • Balatonfüred, Széchenyi Ferenc Kertészeti Szakközépiskola (1994-1998).

Eszmei jelenlétével, személyes odafigyelésével folyt az oktatás a kezdeti nehézségektől az önálló működésig, átalakulásig. Szakmai felügyelete az elválás után is szigorú és előremutató volt.

Közben erejét nem kímélve vitte előre saját Iskoláját, amely otthonra talált a Budapest, V. ker. Markó utca 18-20. szám alatt. Kezdődhetett az otthonteremtés. Ezt a feladatot még nagyobb szívügyének tekintette, mint az Iskola/iskolák alapítását. Eredményeket akart diákoktól, tanároktól és elsősorban önmagától. Jól tudta, kiváló feltételeket kell ahhoz biztosítani, hogy a már „albérletben”elért eredményeket tanulói fenntartsák, felülmúlják. Büszke volt arra, ha ilyet tapasztalt. Mindent megtett az eredményes tudás megszerzése érdekében.

Gondjai az épület felújításával nőttek ugyan, de alkotókedve, lendülete, elhivatottsága a gondokat felülmúlta. Állandóan tervezett, átalakított, felújított, szépítette, gazdagította Iskoláját. Törekedett a hely szellemének megőrzésére, amely 120 éve ebben az épületben fogadja az ide járó diákokat.

Az 1996/97. tanévben nagy feladatot jelentett a Nemzeti Alaptanterv alapján elkészíteni az új pedagógiai dokumentumokat. Magas szintű tájéko-zottsággal irányította a Pedagógiai Program és a helyi tantervek megalkotását.

Koordinálta az Idegenforgalmi Iskolák Szövetségének munkáját, így készültek el a Szövetség tagjainak bevonásával az Iskola tanárainak közremű-ködésével a legfontosabb szakmai tankönyvek: Idegenforgalmi földrajz I-II-III., Idegenforgalmi ügyintézés I-II-III., Szállodai ismeretek I-II., Idegenforgalmi és vendéglátó ismeretek I-II., Etikett- protokoll.

A képzési formák közül az idegenforgalmi szakközépiskolát választotta az Idegenforgalmi Iskolák Szövetsége, melynek óratervét közös munkával állították össze a győri, a szombathelyi, a pécsi, az egri, a szolnoki, a kecskeméti, a miskolci, a sátoraljaújhelyi és a budapesti szakközépiskolák.

Meghatározó szerepe volt a modulrendszerű idegenforgalmi képzési koncepció megalkotásában. A programot az Eindhoveni Főiskola (Hollandia) támogatásával, a budapesti Vendéglátóipari Főiskola és három szakképzőiskola (Gundel, Xántus, Szombathely) részvételével alkották meg, majd készítették el a dokumentációját.

A folyamatos fejlesztéssel, a tartalom bővítésével, a külföldi kapcsolatok megteremtésével és azok tartalmi munkájának megismerésével olyan iskolát teremtett, amely a szakképzés országos szintű meghatározója.

Pedagógiai hitvallása volt, hogy a tanár mestere a diáknak, aki a rendet, a fegyelmet alapvetően tekintélyével, személyiségével teremti meg és tartja fenn. Ugyanakkor személyesen fontosnak tartotta, hogy ebből a szerepből gyakran ki is lépjen. Rendszeresen szervezett - immár hagyományosnak mondható- iskolán kívüli programokat. Mindenki emlékezhet a rendszeres hazai és külföldi osztály- és iskolai kirándulásokra, sportnapokra, szervezett színház- és operalátogatásokra, előadásokra, egyéb rendezvényekre. Ilyen alkalmakkor teljesen megváltozott. Kicsit újra gyerek lett és diákjaival együtt élvezte az iskolán kívül közösen töltött idő minden pillanatát. Soha nem felejtheti el Őt az a diák, aki látta futni a többi diákkal együtt az ókori Olympia Stadionjában, vagy focizni valamelyik sportnapon. De az sem törölheti ki emlékezetéből azt a pillanatot, aki látta Őt 40 fokban a diákoknak szánt ajándékokkal megpakolt szatyrokat cipelve járkálni a görög utcákon.

Elképzelése, terve még rengeteg volt. A tornaterem újjáépítése és az udvar felújítása kapcsán gyermeki lelkesedéssel beszélt arról, hogy ez a két dolog még legalább két évre ad új és újabb munkát, kihívást számára az egyéb iskolai teendők mellett. Éltető eleme volt az új feladatok keresése, megoldása. Nem tudott máshogy élni azután sem. 2002-ben, amikor az Iskola megkapta a „Gyakorló Középiskola” minősítést, azt mondta: az Iskola elismertsége és szerepteremtése során az alapok készen vannak, innen lehet tovább fejlődni.

Büszke volt az Iskola eredményeire. Úgy beszélt, gondolkodott az Iskoláról, mint saját gyermekéről. Nyugodtan mondhatjuk, gyermekeként szerette az Iskolát és diákjait. Ezt annyira komolyan gondolta, hogy családi körben fiai gyakran viccelődve jegyezték meg, hogy 1990-ben új testvérük született az Iskola képében. Erre Ő nevetve, de mélyen belülről jövő igennel válaszolt, és annyit mondott, hogy a fiait már felnevelte, megállnak a lábukon. Most az Iskolán a sor, mert az unokák mellett, a hátralévő életének ez az igazi értelme.

A két évre elképzelt tervét nem tudta megvalósítani, ajtót zárt be maga mögött, amit kinyitni többé már nem lehet. 2009. november 24-én, délután egy órakor egyértelművé vált, hogy dr. Nagy B. József fizikai valójában nem jön közénk többet.

Felülről, atyai szigorral, kezét hátratéve, komótosan figyeli, mi is történik ezután, nélküle.